Minden vég egyben valaminek a kezdete. Nicolae Ceausescu sötét diktatúrájának vége egyben egy szabad(abb) Románia kezdetét jelentette. Minden vég azonban áldozatokkal is jár sajnos - azokban a zavaros napokban hét szatmári fiatal veszítette életét. Emléküket Szatmárnémetiben a Közigazgatási Palota falán lévő tábla őrzi. Ciul Ioan Marinel post mortem hadnagy, Zimbru Grigore post mortem alhadnagy, Salajan Raluca diák, Szabó Antal, Sófalvi György, Király Mihály, Gergely Csaba katonák - áll a kőbe vésve.
Családtagok, közigazgatási és politikai vezetők itt helyezik el évről évre a megemlékezés és az kegyelet koszorúit. Nem volt ez másként idén sem.
Az ünnepség, mint minden évben, az ortodox egyház képviselőinek szertatásával kezdődött. Annak ellenére, hogy a szatmári áldozatok több mint fele magyar, egyetlen magyar szó, egyetlen magyar ima sem hangozhatott el. Idén sem. Pedig valamikor több százan azt hitték, egyenlő jogokért adják vérüket...
A koszorúzást a szokásoknak és a kijáró méltóságnak megfelelően a rokonok, családtagok nyitották meg.
Háborús veteránok, csendőrség, rendőrség, tűzoltóság, a politikai pártok képviselői, intézményvezetők következtek, majd az ünnepséget a katonai egységek díszmenete zárta.